Hogyan lehetek jó szülő?

Családállítóként, és szülőként is keresem az új nézőpontokat, hogyan lehetne jól működni szülőként. Jól, azaz úgy, hogy a kapcsolat megmaradhasson, és minden résztvevő jól érezhesse magát benne. Tudatlanságunk okán sok hibát követünk el a gyereknevelésben, de mára már rengeteg jó könyv van ebben a témában, lehet tanulni, fejlődni, és változtatni. Legutóbb Dr Máté Gábor: Szétszórt elmék című könyve inpirált új gondolatokra, amit most szeretettel megosztok velteke annak reményében, hogy ha képesek vagyunk szülőként jól működni, akkor értelmet nyerhet elszenvedett gyermekkorunk, és ha már mi nem kaphattunk megértő szülőket, gyermekeinknek mi magunk megadhatjuk ezt a minőséget még akkor is, ha példamutatásával senki nem tanította meg nekünk. Megtanulhatjuk könyvekből, egymástól, gyakorolhatjuk, és a végén nem mást mint a gyermekünkkel való jó kapcsolatot nyerhetjük.
– A szülő gyermek kapcsolat sok kihíváson megy keresztül. Ahhoz, hogy a kapcsolatot megőrizhessük fontos tudnunk, hogy a szülőnek magára kell vállalnia a kapcsolat helyreállításáért a felelősséget, a gyermek életkorától függetlenül.
– A szülő nem várhat arra, hogy a gyermek kezdeményezze a kapcsolat helyreállítását egy összecsapás után. Lehetővé kell tenni, hogy a gyerek érezhesse, hogy a kötődési kapcsolat erősebb minden vitánál, vagy nézeteltérésnél, ami közte és a szülő között valaha is felmerülhet.
– Szülőként el kell fogadnunk azt a tényt, hogy esetenként vitára kerül sor. A gyermekekkel való kapcsolat időleges törései elkerülhetetlenek, és önmagukban nem okoznak sérülést.
A valódi sérülést az okozza, amikor a szülő a gyermekre hagyja, hogy a kapcsolatot újra felvegye. Ha kötődését a gyermek bocsánat kéréséhez köti, olyan helyzetet teremt, amiben a gyermek nem tud őszintén részt venni. Sem a bocsánatkérése, sem megbánása nem lesz őszinte. A feltételekhez kötött megbocsátással a gyermeket megszégyenítik.
Alapelv a gyermek-szülő kapcsolatban, hogy a gyermek semmilyen tette nem veszélyezteti a kapcsolatot, így neki semmit nem kell tennie azért, hogy a kapcsolat helyre álljon.
Ha a szülő elvesztette a kontaktust a gyerekkel, akkor az ő feladata, hogy helyreállítsa a köztük lévő személyközti hidat.
A híd helyreállítása azt jelenti, hogy elismerjük ami történt, és megértjük, hogyan érezheti magát a gyermekünk emiatt, és nyitott szívvel hallgatjuk meg a mondanivalóját. Amikor gyermekünk felénk megnyílik, és elmondja érzéseit-még akkor is ha a szülőmszámára nehezen elfogadható módon teszi ezt- a szülő ne kezdje a saját álláspontját magyarázni, vagy saját viselkedését igazolni. Csak hallgassa meg gyermekét együttérzéssel.
Amikor a szülők a kötődési kapcsolatnak adnak elsőbbséget, nemcsak a gyermek magabiztosságát és önelfogadását erősítik, hanem egyúttal a legfontosabb dologban mutatnak neki példát, amiben csak lehet: nem feledik a közös jövőt. A hangsúlyt a gyógyulásra helyezik, nem pedig a rövid távú – és rövid életű – célokra.
Szívből kívánom, hogy a fenti sorok a szívedig érjenek, és segítsenek abban, hogy minőségében kapcsolódhass gyermekedhez.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
Reklámok