Lélek Tér élmény – Mitől lesz a Léleknek élmény valami?

Mi az, ami belül tölt minket? Mi az, ami tölti Lelkünket?

Nem egyszerű a hétköznapi robot üzemmódból kilépni. Nem egyszerű a hétköznapi sok-sok tennivaló és intézni való közepette időt és teret szánni a töltődésre, pihenésre.  Kevés időnk és terünk marad minőségi időtöltésre.

A napjainkat, a mindennapokat a gondolatiságunk irányítja, befolyásolja, szinte teljesen belevonódunk gondolatainkba, elménkbe. Különböző problémákra, helyzetekre gyártunk a fejünkben megoldásokat. Stratégiákat gyártunk előre, hogy ha a helyzet úgy kívánja, gyorsan elő tudjunk rántani egyet, amivel időt és fájdalmat spórolhatunk meg. Fejben lejátszunk szituációkat, hogy ki-mit fog reagálni, és hogy mi lesz a kimenetele bizonyos találkozásoknak, beszélgetéseknek.

A napjaink minden pillanatát ez teszi ki, hogy kombinálunk és ezáltal komplikálunk is. Sokszor csak egy percet kerítünk magunkra, hogy ki tudjuk végre kapcsolni a fejünket, hogy csak egyetlen perc nyugtunk legyen saját gondolatainktól, azaz magunktól.

Várjuk és bízunk az éjszakában, azt gondoljuk, hogy ha majd elalszunk, akkor könnyebb lesz, akkor leáll végre az agyalás. Azt gondoljuk, hogy éjszaka kipihenjük magunkat, feltöltődünk. Aztán amikor eljön a reggel, meglepetten tapasztaljuk, hogy az éjszaka nyugalom, töltődés elmaradt. Fáradtabbnak érezzük magunkat, mint az elmúlt napokban…Álmok sokasága borítja el éjszaka elménket, tudatunkat. Így aztán a pihenés helyett, megint csak eggyel több agyalni valónk lett.

Fáradunk, egyre fáradtabbnak érezzük magunkat. Jól esne végre valami töltődés is. Próbálunk lecsendesedni, meditálni. Amikor leülünk végre, hogy magunkkal legyünk, éppen akkor üvölt a szomszéd a gyerekkel és már megint agyalunk: “Miért nem tudja megnevelni…?” Észrevesszük magunkat és újra neki veselkedünk. Figyeljük a testünket, légzésünket, már egészen jól elengedjük magunkat, amikor belül megszólal egy hang: “Nem mentem be a boltba…” Újabb gondolati körök következnek, majd mielőtt újra nekiveselkednék a meditációnak, megszólal a telefon. Felveszem…Infó, infó, infó. Ezek után úgy gondolom, hogy a meditáció nem is jó semmire. Nekem biztosan nem!

Akkor mégis mi az ami, segítséget nyújthat? Mit tegyél, hogy jól érezd magadat, hogy érezd feltöltődtél? Mit tegyél, hogy valóban ki tudd kapcsolni az elmédet?

Gyere és lépj be a TÉRbe, mert a TÉR-Élmény az ami neked is segíthet. Itt a gondolatok helyett az érzeteké, érzéseké a főszerep. Maximum azon agyalhatsz, hogy éppen mit érzel. Érzeteinkre figyelünk, a megélésünkre. A pillanatban vagyunk jelen és így sem a múlt, sem pedig a jövő nem foglalkoztatja az elménket. Kapcsolódunk önmagunkkal érzéseinken keresztül és segítségül hívjuk ehhez az Öngyógyító folyamathoz Lelkünket. Hívjuk, hogy mutassa meg magát, lépjen be ide, a Térbe.

Figyelünk, most befelé figyelünk. Megfigyeljünk önmagunkat, hogy különböző hangok, zenék, rezgések mit indítanak el. Hatalmába kerít egy érzés, valami megváltozik benned, és ennek hatására, megváltozik minden. Már nem gondolkodsz, csak érzel. Talán még sosem volt ilyen. Itt van, megérkezett! Itt van veled újra a Lélek! Betölti a szívedet és érzed más lett minden.

Kapcsolódom magamhoz, kapcsolódom a Lelkemhez, így kapcsolódom az Egységhez. Minden olyan más. Megszűnik a napi rutin a fejedben, a gondolataid szerte foszlanak és átadják a helyet az érzéseknek.

Egyszerűen itt vagy és mi is itt vagyunk, veled. Egyre melegebb van, egyre bensőségesebbé válsz önmagaddal szemben. Lassan lehull a kő szívedről, áttörnek az érzések, felszínre jönnek és hatalmukba kerítenek. Felkapnak és repítenek. Arcodon könnycsepp…Megérkeztél, megnyílt újra a szíved. Érzel, lélegzel. Most már átjár az energia és feltölt téged, minden sejtedet. Szinte lebegsz. Új még ez az érzés, mégis élvezed. Amíg mindez megtörtént, te végig pihentél, csak hagytad, hogy történjen. Feltöltődtél az élményben.

Könnyedén búcsúzunk. Mostantól bármikor újra megtörténhet. Bármikor választhatod a TÉR élményt az agyalás helyett. Átöleljük egymás szívét és mi visszavárunk ide, a Térbe.

Amikor újra azt érzed, hogy elfáradtál és megpihennél, töltődnél, csak jusson eszedbe: TÉR-Élmény, ahol újra Önmagam lehetek.

Gyógyuljunk együtt a Gyógyító TÉR élményben, a szeretet terében! 

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta

%d blogger ezt kedveli: